Most, hogy tudjátok, hogyan is néz ki egy degu,írnék pár sort róla! Ezzel az lenne a célom, hogy mindenkivel megismertessem ezt a kevésbé ismert rágcsálót.
Így elsőként, csak általánosságban írnék a degukról. A deguk csalipatkányfélék.A dél-amerikai Andokból származnak, Chilében őshonosak, de előfordulnak Argentínában és Peruban is. Élőhelyükön, nagyjából ugyanazt az ökológiai szerepet tölti be, mint nálunk az üregi nyúl.
A degu hazájában a hegyvidéki füves, bokros területeket kedveli. Földalatti járatokat ás.
A deguk étlapja különbözik más rágcsálókétól. Fő táplálékukat a szárított növényi részek (levél, szár, virág, gyökér) adják. A széna növeli a folyadékbevitelt, emiatt is elengedhetetlen az emésztésnek. Alapvetően nem magevők vagy gyümölcs-zöldségevők és a rovarok sem képezik az étlapjuk java részét, de fogyasztanak különféle leveleket, füveket, gyökereket, fakérgeket. Gumókkal és kaktuszfélékkel is táplálkozik. Bármilyen meglepő is, a fügekaktusz alkalmas segítőtárs a felesleges kilók eltüntetésében. A gyümölcshús lédús, kellemes savanykás ízű, leginkább a körtéhez hasonlít.
Ezek az állatok középméretű rágcsálók, amelyek Születésükkor kb. 3-5 cm hosszúak. Testüket már ilyenkor is vékony szőrzet borítja, de szemük még nincsen nyitva.
Fejlődésük igen gyors, szinte szemmel látható. Egy hónap alatt testük kb. 1,5-szeresére nő.
A teljesen kifejlett deguk testhossza 12 - 20 centiméter. Szőrük hosszú és selymes; általában barnás színű, alul világosabb.
Az első metszőfoguk megnyúlt, az egerekéhez (rágcsálókéhoz) hasonló. Foguk a kopás miatt nyolcas alakú formát vesz fel, innen ered a tudományos nevűk. Talán furcsa lehet, de a deguk akkor egészségesek, ha a foguk narancssárga. A fog fehérsége betegségre utal.
Ezen kívül érdekes farkuk van, melynek végén bozontos bojt található. A farok hossza további 5-10 cm.
A deguk lábain 4-4 (összesen 8-8 elöl és hátul) ujj található (valamint hátul 1-1 csökevényesedett "hüvelykujj"), melyek kicsiny, éles karmocskákban végződnek. E karmok segítik őket a kapaszkodásban és az ásásban.
A degut Európába az ötvenes években hozták be, és eleinte állatkísérletekre használták, főként cukorbetegséggel kapcsolatos kutatásoknál, mert a deguk szervezete nem tudja kellően lebontani a cukrot, így könnyen válnak cukorbetegekké. Magyarországon a nyolcvanas évek végén terjedt el széles körben, az első jelentős tenyészkolónia a budapesti állatkertben alakult ki.
Lassan elterjedtek, mint hobbiállatok, de az emberek még mindig keveset tudnak róla. Persze minden állat igényli a törődést, azonban a degu mégtöbbet. nagyban különbözik a többi rágcsálótól, mint Pl. egy hörcsögtől.
A degu nagymértékben társaságkedvelő állat, ezért legalább kettőt tartsunk, ha nem akarunk szaporulatot, akkor egyneműeket. A magányosan tartott degu szenved és könnyen depressziós lesz, még akkor is, ha naponta több órát foglalkozunk vele, hiszen szinte állandó társaságot igényel.
Fogságban akár 6-7 évig is élhetnek. Rendszerint ketrecben, vagy terráriumban tartják. Lakhelye 2-3 példány tartásának legalább 100X50X60 cm legyen, de semmiképp nem hátrány, ha nagyobb. Lakhelyét ne érje közvetlen fény, s a huzattól is kíméljük.
Az interneten tehát összefoglalva ennyi található a degugról. Én azonban más dolgokat tapasztaltam, az évek során, mióta Boji velem van.
Ketten kerültek hozzánk. Bojti és a testvére, körülbelül 2-3 évesek lehettek ekkor. Nagyon rossz egészségi állapotban voltak, ami annak ellenére is szembetűnő volt, hogy akkor még nem sokat tudtam a degukról. Sajnos elég súlyos volt a helyzet, annyira hogy az egyik állat el is pusztult nem sokkal azután hogy hozzánk kerültek. Hirtelen történt, megállt a kis szíve. Amint később kiderült, ennek oka az egészségtelen és hiányos táplálkozás lehetett,hogy csokival etették őket,azonban egészséges táplálékot,például gyümölcsöt egyáltalán nem kaptak, valamint a napfény (D-vitamin) , a nyugodt környezet hiánya. A felsoroltak miatt foltokban kihullott a szőrük, túl nagy volt a karmuk és a foguk, ami mellesleg elég fakó volt. Úgy látszott élelmet nem kaptak eleget, ahogy ágakat sem a foguk koptatására, ami a deguk életébe is kerülhet.
Egy közös kép:
Mivel, már említettem, hogy társas lények, így a fogságban tartott állatoknál, ha az egyik elpusztul a másik nagy eséllyel depressziós lesz és ő sem marad életben. Nagyon féltem, hogy Bojtival is ez fog történni. Az aggodalmamnak volt oka, hisz még nem voltak kezesek, akkoriban próbáltam magamhoz szokatni őket. Ezért elhatároztam, hogy keresek neki egy társat. Találtam is egy kisfiú degut, de sajnos Bojti őt már nem fogadta el. Ezek után már csak egy lehetőség maradt, Bojti annyira hozzámszokik, hogy a társának tekint majd.
Ez elég könnyen ment, hiszen naponta több órát foglalkoztam vele. A kitartásomnak és a szeretethiányának meg lett az eredménye, elfogdott! Ezt azonban, az is nagyon megkönnyítette, hogy én nem bírom elviselni, ha egy állat meg van kötve, be van zárva, így ő szabadon van a szobámban. Akkor jöhetett oda hozzám, amikor csak akart, nem "nyúztam", nem "erőszakoskoskodtam" csak vártam, türelmes voltam. Sokszor csak a földön ültem és ő odajött szaglászni, ételt adtam neki. Egy idő után fel jött az ölembe.
Azt tudni kell, hogy a deguk finoman harapdálják egymást(így fejezik ki törődésüket), tehát kifejezetten szükségük van az érintésre és a közelségre! Annyira sokáig ez sem váratott magára. A legelső alkalommal, amikor hagyta, hogy megsimogasam, annyira jólesett neki, hogy az oldalára dőlt, felemelte az első lábát,ahol simiztem és megsem mozdult. Ezután már teljesen megbízott bennem és naponta többször kérte a simit.Néha ő is finoman "bogarászta" az újjam.
A táplálkozását illetően más a véleményem, mint az interneten találtak. Először tapasztalatlan voltam és teljes mértékben az internetre hagyatkoztam ezzel kapcsolatban, de sok ellentmondással találkoztam, szinte minden oldalon mást írtak, hogy mit szabad és mit nem. Úgy döntöttem saját magam „kísérletezem ki” hogyan és mivel etessem kis kedvencemet. Amiről több helyen is állították ,hogy mérgező lehet,azt természetesen nem adtam neki,de minden mást kipróbáltam, hogy mi az amit szeret, vagy mi az amit érdemes megszerettetni vele mert egészséges vagy hasznos számára. Ez egy teljesen új élet és étrend volt számára, amit kicsit nehéz volt megszoknia. Gyümölcsöt és zöldséget egyáltalán nem evett előző gazdáinál, így amikor én adtam neki sajnos nem fogadta el, pedig próbálkoztam vele frissen, fonnyasztva, aszalva is, de hiába. Előszeretettel fogyasztotta a megszokott magvakat és szénát, néha napraforgót és diót. Kedvencei mégis az új ételek lettek, a frissen szedett fű félék (először csak szárítva és fonnyasztva ette meg), néhány, nem mérgező fa termése, levele, virága, ága (akác, gyümölcsfák, diófa, gesztenyefa). Sok finomság lopta még be magát a szívébe: mogyoró, molykukac, gabonafélék, mák, aloe vera, kövirózsa, fokhagyma, rózsa, gipsz. Nem szerettem volna megvonni tőle az édes táplálékot, amit eddig rendszeresen adtak neki, viszont nem akartam kárt tenni az egészségében, így az eddig kapott káros csokit mazsolával és mézzel pótolom, hetente egy-két alkalommal, ami természetesebb és egészségesebb.
Ma már megeszi a fonnyadt répát és zöldséget, sőt a gyümölcsök közül a ribizlit és a körtét, aminek egyes leírások alapján hasonlít az íze a természetes és nagyon kedvelt táplálékukhoz a fügekaktuszéhoz. Attól nem félek, hogy elhízik, mert sokat mókuskerekezik és nincs bezárva a ketrecbe, így folyton szaladgálhat a szobában.
Ahogy már említettem a faágak is fontos szerepet töltenek be egy degu életében. Létfontosságú az ágacska, viszont az egyáltalán nem mindegy, hogy az milyen fáról származik. Vannak kifejezetten mérgezőek (cédrus, fagyal, tiszafa, babér, gesztenye), de nyugodtan adhatunk neki akácot, tölgyet, gyümölcsfaágakat, diót pedig csak mértékkel.
Az nagyon fontos még, hogy a deguk tiszta állatok.
Naponta többször mosdanak, ez legjobban a macska mosdásához hasonlít. A lábukat és a nyelvüket is használják hozzá. Karmukkal még a fülüket is tisztogatják. Mivel a vizet nem szeretik, de fürdeni szeretnek, a homokot használják erre a célra. Szabad életükben is homokfürdőt vesznek tisztálkodásként, ezért fejlesztették ki nekik a fürdőhomokot, amiben kedvükre hempereghetnek, tiszták lesznek.
Sokat változott az évek alatt. Felbátorodott, nagyon kíváncsi lett és nagyon ragaszkodik hozzám, néha együtt is alszunk, hiszen nagyon fázós.. A szobát teéjesen a magáénak tekinti, de végülis az övé is.
Végül pár képet szeretnék még mutatni, erről a boldog kis deguról, aki nagyon jól érzi magát nálunk!
Ez a ketrece, ami mindig nyitva van és aminek a tetejére bármikor felmehet, itt tud enni és innen az ablakba is kimehet:
Az ablakban, ahol imád nézelődni és szívesen hallgatja a madarakat. (Innen a kíváncsisága miatt egyszer lepottyant, azóta rács van itt is mint az ajtónál):
Pihi az ablakban,egy kis kíváncsiskodás:
Itt mézet eszünk és koptatjuk a fogunkat.
Imád napozni, ezt általában úgy teszi, hogy a fejét árnyékba dugja.
Ha, nincs Nap és a konvektor sem meleg, akkor a legjobb a lámpa.
Simi és pihi velem.
Pihenés a pihepuha plédben,
A függőágyban és a tökkuckóban.
Mókuskerekezés:
A fürdés homokban és hintőporban is.
Meglepi a gazdinak az ellopott WC papírból.
És végül, csak mert Bojti szobatiszta: A tapéta, ahol a dolgát elvégzi!
Remélm sokat segítettem mindenkinek, a degukkal kapcsolatban és hogy minél többen akarnak majd együtt élni egy deguval, hiszen ezek a kisállatok megszépítik az életünket, és mi is az övékét!
2015.07.24.
| Hozzászólások |
